Névadónk

Dezső Lajos 1888-ban született Szentgálon. A Pápai Állami Tanítóképzőben szerezte oklevelét 1906-ban. A tanítóképzőben kitűnt mesteri hegedűjátékával, nagy sikere volt a képzőben és a városban egyaránt.

Tanítói működését Veszprém megyében Noszlopon kezdte 1906-ban, ahol korengedéllyel 120 gyermeket tanított. 1908-ban megnősült, házasságából négy gyermeke született.

1927-ben jött Dömsödre Szűcs Lajos utódaként, és húsz évig volt kántortanító és igazgató. Ő indította el Dömsödön a nyolc osztályos általános iskolát. negyven éves szolgálati idővel 1946-ban nyugdíjazták.

A község egyik kulturális vezetője volt. A felnőttek zenekarát és dalárdáját vezette, dalszerzői tevékenységet folytatott. Neves költők verseit zenésítette meg. Művei közül különösen népszerű Petőfi Sándor Piroslik már a fákon a levél c. versének zenei feldolgozása. A hagyomány szerint Petőfi a Duna-parti öreg tölgy alatt írta ezt a verset.

A Múzeumbaráti Kör hűséges tagja volt. A Múzeumi Hónapok kultúrrendezvényein szép énekhangjával és zenekíséretes darabjaival nagy sikert aratott. Kritikus magatartásával nemcsak a gyermekekre, hanem a felnőttekre is hatást gyakorolt.

Nyugalomba vonulása után sokáig református kántorként szolgált. Jól érezte magát az ifjúság körében. Az iskola minden rendezvényén megjelent még nyolcvan éves korában is. Diplomaszerzését 1962-ben aranyoklevéllel, 1966-ban gyémántoklevéllel jutalmazták.

1969. október 31-én hunyt el Dömsödön. A falu népe nagy részvéttel kísérte utolsó útjára. Sírja a magyar katonasírok északi végénél található.